Tegnap du. elküldtem a kutatási gyakorlathoz kapcsolódó dolgozatomat. Címe: "A politikai preferenciák változásai a generációk között". Érdekes összefüggéseket találtam, mondhatni, megint tanultam valamit.

Este kirúgtunk a hámból. A helyszín a Magyar söröző nevű Ferenc krt-i műintézmény volt, ahol a bájosnak nehezen nevezhető, életörömtől megfosztott, de arroganciával kellően ellátott pincérlány epés megjegyzései dacára kiválóan éreztük magunkat. Volt minden, ami szükséges ahhoz, h egy egyetemista a vizsgaidőszak okozta stresszt és lelki gyötrelmeket feledtetni tudja önmagával, és tudatosítsa mással: sör, jéger, csocsó, és kiváló társaság. Balázzsal megbeszéltük, h "Edward, kiiicsodahh, Batmaaan??", ill. megtudhattuk, hogy jó spártai kérdésre-Hey, what is your profession?- csak 2 adekvát válasz létezik: 1. I'm a potter, ill. 2. I'm a blacksmith...ahu, ahu, ahu....!!!

Lévén az egyik kolleginának ma van a szülinapja, tegnap meg is tartottuk születésnapinak mondható zenás-táncos összejövetel keretében az ünneplést. Áttértünk a Napóleon nevű, inkább a brókertanulók, és idősebb ügyvédbojtárok által látogatott helyre, ahol volt nemulass. Ugyanis, valaki elkezdett énekelni. Nem sokkal később mindenki tudta, h mennyi 100 Ft-nak a fele, vmint a nem magyar drukkereket több ízben távozásra szólítottuk fel (t.i.: "MENEKÜLJETEK, MENEKÜLJETEK!!!). Ezek után, szintén úgy, h a lehető legtöbb vendég tisztában legyen vele, megemlítettük - persze szintén dalban mondtuk el -, h a társadalmi konvenciók gyötrő béklyóit ledobva mi biza nem tartjuk önmagunkat alkoholistának. (Még azt mondják, részeges vagyok...stb)A danolászás okozta endorfinhullámokat ausztrál szörfösöket megszégyenítően meglovagolva, 3 utcával arrébra helyeztük át az ügyeletet: a Szilvupléba. A sznob társaság gondolom hálát adott, h elhúztunk a frászba.

Sok esetben voltam már úgy, h mondtak egy helyet, h menjünk, és mikor odaértünk, tudatosult bennem, hogy én már jártam ott azelőtt... Nem volt ez másképp tegnap sem, hisz egy halk: " én itt már egyszer nagyon berúgtam, bazmeg" informatívnak nevezhető mondat hagyta el a számat, melynek asszony kifejezetten örült..:)

Mint azt már említettem, nem vagyok egy Fred Astire, (asszem igy irják, no gugli powa most), de a minimum alkoholszintet átlépve táncolni (...) kezdtem...Érdesem jót derült, h semmi ritmusérzékem nincs, mikor is elkezdtem tényleg ritmusra táncolni...arra viszont már nem tudtam válaszolni, h ha tudok, akkor az esetek 90%-ban miért NEM ritmusra küldöm....Pár részlet már-még homályos, majd a kollektív emlékezetből ki kell pótolni egyes részeket, arra mondjuk emlékszem, h asszony rálépett egy lány lábára tánci közben, majd az udvariassági szokásoknak megfelelve elnézést kért...erre a lány válasza az volt h elkapta, megpuszilta az arcát, majd 2 centiről az arcába üvöltötte ( a hangfal mellett álltunk), h egy ilyen szép lány soha de SOHA ne kérjen bocsánatot :) Érdekes élmányek, na.

Nem sokkal később hazafelé vettük az irányt, kellemes emlékekkel gazdagodva, jóleső fáradtság járta át sejtjeink, és gyros a gyomrunk.

Este pedig darts. Sűrű a program, na.