homocriticus

Kedves Olvasók! (Szand)

Új sorozat indul, melynek címe: Magyarisztán. Könnyű pérda magyarhon az ilyen elfuseráltan kötekedő 'civil'-nek, mint nekem.

Azért 2., mert méltán lehet vitaindítónak, mondhatni premieradásnak tekinteni a kutyakínzásos történetet.

Íme egy újabb gyöngyszem.

Elvonatkoztatva a kommentekben felmerült problémáktól (t.i. miért nem hívtak taxit, mentőt, lovaskocsit stb., ill. h nem volt jogszerűtlen az intézkedés) a legalja mai magyar társadalmunknak a jelenetben szereplő 2 díszfasz.

Síró kismama láttán melyikőtök próbálna meg - egy kórház előtt - illemtanórákat adni kétségbeesett apukáknak? Alapvetően szükséges ehhez egy csipetnyi szadizmus és szuicid hajlam, ugye... Jelen helyzetben asszem országunk új totemállatkáját, a méltán sokak által rettentően kedvelt sünikét lehetne idecitálni egy kis proktológiai folyamathoz. Megjegyzem, olvastam olyat, aki szögesdrótba tekerve dugna fel valakinek sünt. No igen, a magyar kreatív, nem véletlen a talicskányi nóbelprájz.

Azt mondják, beszédekkor személyes történetet érdemes megosztani a t. hallgatósággal. 
Íme: Engem a Károlyi-kert mellett bilincseltek meg, de még épp a folyamat alatt értem vissza az autómobilhoz. Coitus interruptus, mondhatni, és ki kellett a helyszínen fizetnem 7 rugót. Számukra ez lehetett az ejaculatio praecox. Arra egyik sem figyelmeztetett, h büntetést is kaptam. Csak később jöttem erre rá, mikor a kerülti jegyző 2 nap elzárásra vagy két nap közmunkára ítélt, hatósági jogkörben. Fizettem, túl sokszor láttam a Remény rabjait.

Meg kéne tanulni a táblák jelentését, asszem.