..ma két embert elküldtek a cégtől. olyanokat, akikről nem is feltételeztem, hogy veszélyben lehetnek. szomorú. mindkettőjüket kedveltem. az egyikük különösen hiányozni fog. ilyen esetben nem lehet jót mondani. nem mondhatom, hogy nyugi, találsz állást, és tudod majd fizetni a svájci frank lakáshiteledet.
2008 óta ez már a sokadik elbocsátási hullám volt. nem is számolom, nem is tartom számon. kicsit rosszabb lett a dologtól a kedvem, de alapvetően - mivel közvetlenül nem érint - sokkal könnyebben túltettem magam rajta, mint az első pár alkalommal.
a hullámok csapkodnak, de a tutajom jelenleg jó széllel halad. a mindennapi életben mélyen megbúvó pici örömöket, szépségeket kezdtem el újra észrevenni.
egy szippantás a friss levegőből, egy boldog kutya csaholása hazaérkezéskor, egy csinos lány mosolya a buszon, egy szép napfelkelte, egy nyugodt hétvégi nap vagy akár egy ajándékba kapott pazar könyvben olvasott frenetikus mondat, egy elért villamos és egy nagy nevetés, vagy egy barátokkal együtt töltött péntek este..esetleg inspiráló együttgondolkodás, hovatovább dicsérő szavak számunka fontos emberektől..a jól elvégzett munka utáni finom zsibbadás. egy játékos mókus esetlen mozdulatai a deres kábelen. egy bögre forró kakaó a kézben egy hideg estén. egy szép akció focin. egy ölelés. vagy egy kacajjal kísért ébredés. újra felfedezése régi zenéknek - vagy új zenékre találás. régi arcok új mondanivalóval. barátokkal szövögetett tervek.
mind energiát adó apróságok, sőt, ajándékok.
nagyon hiányzott, hogy lássam ezeket, ne csak nézzem.
napidal:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.