homocriticus

A mai este során háromszor hangzott el a címben szereplő kérdés.

Először Joshi Barat kérdezte az elrabolt brit kislány szüleit, másodszor a tv2 riportere a 11 éves Eriktől, aki autóbalesetben egyszerre veszítette el 2 testvérét és szüleit, harmadszor nagyformátumú Hajdú a nőtől, akinek Csepelen 4 családtagját végezték ki.

Érdekes ez a kérdés. Bár szerintem erre két viszontkérdés lenne adekvát:

1. Magának van családja?

2. Maga fel tudná dolgozni?

Nem kívánom, hogy a kérdezők hasonló helyzetbe kerüljenek. De attól, hogy riporterek, még maradhatnának emberek. Emberek, akik súlyos tragédiát átélő embertársaikat nem trancsírozzák szét a nézettség oltárán. (Bár az is igaz, hogy Joshit és Hajdút eufemizmus riporternek nevezni. Sebaj, nagyvonalú vagyok. Nem úgy, mint ők voltak.)

Mostanában - bár korábban kezdődött ez nálam - sokat morfondírozom egy esetleges apokalipszis társadalmakra gyakorolt hatásáról. (Nem elhanyagolható szerepe van ebben a Walking Deadnek :) Mi lenne, ha jönne valamilyen vírus/természeti v ipari katasztrófa/ háború stb.? Elkényelmesedett nyugati polgártársainkkal együtt hogyan reagálnánk?

Személy szerint én nem állítom biztosan, hogy akárcsak túlélném az első nagy zombitámadást. Vajon hogyan jutnék haza a Nyugatitól, mikor a nagykörút hemzseg a vérszomjas halottaktól vagy az ebolás honpolgároktól? Hogyan küzdenék meg azzal, hogy nincs áram, víz és földgáz? Hogyan védeném meg családomat és önmagamat?

A legfontosabb kérdés: mennyi maradna a civilizációból? Vajon mennyi idő alatt süllyednénk vissza cirka 1800 évet, amikor is bevált gyakorlattá vált a letelepedett termelőktől elszedni a terményt? Hiszen elvenni könnyebb, mint az időjárás viszontagságaival megküzdve megtermelni azt.

Soha nem voltam jó véleménnyel az emberekről, kiváltképp mikor nagyobb létszámban vannak egy helyen. A tömeg - melyt Le Bon oly kiválóan leírt - destruktív massza, mely a legalacsonyabb intelligenciaszintet képviseli. Ilyen viszontagságok között meggyőződésem, hogy a civilizációs máz percek alatt hullana le rólam. Nem érdekelne, hogy az aki köztem és az utolsó kancsó tiszta víz között áll, ki fia borja.

Érdemes azonban szem előtt tartani néhány praktikus információt. A világon ma kb. 5000 ember ért az atomerőművek működtetéséhez. Ha vmi nagyobb gebasz beüt és az emberi tudás eme manifesztációi elpukkannak mint a másnapos fing, akkor igazán mindegy mit üvöltözik a Moszkva tér közepén a polgári védelmis fickó. A megkülönböztető mellénykéjével együtt fog a Fornettis oldalára kozmálni. A bambán, meredten bámuló birka néptömeggel. Továbbmegyek: Kerényi mester képei is a Nemzeti Együttégés Rendszerének szerves részévé válnak.

Budapest lakosságának 40% (!) százaléka fér el a metróalagutakban. Élelem és víz nélkül, miután elfogytak a SevenDays bagettek és Mars szeletek, a polgártársak a szétvizelt alagutak árasztotta finom buké védő leple alatt marcangolják szét egymást.

Merle Malevile c. regénye jól leírja, a vidékiek milyen helyzeti előnyben vannak. Én azt sem tudom a csirke melyik végén jön ki a tojás. Sőt, élő csirkét is évekkel ezelőtt láttam. Hogy mit ennék? Ez a jó kérdés. Nem a címben szereplő.