homocriticus

Édesanyám,mint főorvos, ma - kb 4napos késéssel - megkapta a fizetését. 135 ezer ft....nocomment.

Más.

Terveim vannak. Vele kapcsolatban. Kedves barátim folyamatosan kampányolnak mellette, bár teljességgel felelslegesen, hisz tisztában vagyok a helyzettel, ill. azzal, hogy mit kellene tennem. Csak - nemes egyszerűséggel - fosok. Ennyi. Görcsösen kapaszkodom a remény utolsó darabkáiba. Hogy betartja a szavát, hogy ráébred arra, amire én már régen...

Tegnap beszéltem anyámmal a dologról. Megrökönyödött pár dolgon amit mondtam neki. És asszem 25 év (inkább 26) után először látott rajtam valamit. Honnan tudom? Nem próbált meggyőzni semmiről. Rám nézett, és közölte, h kurva egyszerű a képlet, ha igy érzek, hivjam fel...ja,és h ő természetesen elfogadja (!) a döntésemet. Ha én ezt a jánykát választom...nos, igen, ilyenre eddig sosem volt példa..minden csajra eddig legyintett kb., mondván nem ő lesz a feleséged. És ebben igaza is volt. De most....szopás van. Mindig a nő választ,és ez helyzetemre nézve NAGYON nem jó hír..Anyám azt mondotta volt: hivd fel, és kérdezd meg,udvarolhatsz-é neki:))) Aztán megpörgette a fokost, és a csodaszarvas után eredt:)és habár kissé archaikusnak is tetszik a módszer, lehet h bejöhet...de mi van ha azt mondja,h NEM? megyek én is a csodaszarvas után?

Az fáj az embernek ilyenkor, h nem csak az illuzióit veszti el, hanem a tökéletesség látszata is szertefoszlik.

Spang barátom megszerezte nekem a Tigris a hóban c. film zenéjét..mikor elkezdtem hallgatni, kicsit jobban fájt az egész...együtt néztük...imádta..emlékek,emlékek,emlékek...aztán a filmre gondoltam. És jöttek a nagy tervek, a nagy, visszahódítási-projekt elemei derengtek fel előttem...majd meglátjuk. nem tom.....szombaton szülinap...asszem most egy dolognak tudnék örülni...egy sárga szalagnak a kapumon........tőle.............de annak úgy,mint még soha semminek.