Megint annyi idő telt el előző posztom óta, amennyi alatt egy kisebb országot le lehet igázni. De dulván ám.
Életemet a bazinagy mókuskerékhez tudnám hasonlítani, ill. a jól ismert dalszöveghez: "...lelkem a vállalatot illeti meg..."....Whateve..Hosszú idő óta először volt alkalmam beszélni szóban Taiwandor barátommal, és ez nagyon jól esett. (Blogrollt nem tom h kell csinálni....)
A minap előadást kellett tartanom Georg Simmel A pénz filozófiája c. művéből. Nem rajongok az ilyen feladatokért,értelmét sem látom igazán, lévén a diákok nem h egymásra, de még a tanárra sem figyelnek. A referátum közben és végén is kissé kényelmetlenül érintett, h a tanár úr igen csak megdicsért. DE. Nem ez volt a legdúrvább. Hanem 2 dolog.
1. Amikor visszaültem a helyemre, az egyik kollegina a következő kérdést szegezte nekem: Te tényleg ennyire érted ezeket a szövegeket?.............Mondom, hát...izé...úgytűnik...
2. Tényleg értettem. Ez persze nem nagy szó, viszont tudtam hova kötni, elhelyeztem szociológiatörténeti kontextusba, valamint a szöveget a többi, korabeli nagy gondolkodó elméleteivel kissé összemértem, elemeztem. Mindez elég volt a tanárnak egy nagy adag dicsérethez.
A java még csak most jön. Kb. '99 tavaszán tanultam meg életem egyik legnagyobb, és mindezidáig egyik legfontosabb, legmeghatározóbb leckéjét. A kontextus irreleváns, a lényeg, hogy megtanultam: hogy semmit sem tudok. Ez a felfogás azóta és rem. a jövőben is jellemző lesz rám. Alázatot kölcsönöz az embernek, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valamiben igazán elmerüljön. (Félreértés ne essék, nem megalázkodásról beszélek!) Pont emiatt nem vagyok képes sarkos véleményt mondani bármiről, hisz tudom, h mit nem tudok. Ezért volt nagyon fontos, és jóleső pillanat az, mikor rájöttem, legalább annyi tudást sikerült összekapirgálnom, h analitikus agyam rendszerezési igényét kielégíthessem. (Bármit is jelentsen ez.)

Sokan pedig boldog tudatlanságukban, felszínességükben leledzve megmondják a tutit. Mindig, mindenben. Nagyon kevés embert tisztelek, többségük szerény, és a maga területén hihetetlenül nagytudású egyéniség. Ők nem celebek, csendben teszik a dolgukat, nem kérkednek. Van néhány tanárom is, aki ilyen. Furcsa, de ők azok, akik a legkorrektebbek a vizsgáztatás alkalmával, ill. ők a legsegítőkészebbek. Emberi nagyság,na.

Úgy tűnik, a pénteki darts hagyománnyá, mondhatni rendszeressé fog válni, aminek külön örülök, hiszen értékes embereket ismertem meg az elmúl 1 év alatt. És a 3.sör után elsőre tripla9-est dobni, na az valami kurvajó érzés. Ezen kívül felmerült, hogy elmegyünk paintballozni, ami szintén régi álmom. Már csak olcsó gokart pálya kell, és jó lesz.:)

A meló egyre jobban megy, és jó érzéssel megyek mindkét helyre. Asszem mákom van, mégha ez nem is manifesztálódik a havi anyagiakban - remélem csak egyelőre.
Most ennyit sikerált.