Régóta nem vagyok nagy szilveszterező, általában nem szeretem a szilveszter körüli felhajtást. Az idei alkalom azonban kivételes volt. Balázs barátom 80-as - 90-es évek buliját tartott. Inkább készültem egy házibulira, mint new year's dayre.
8-kor találkoztam asszonnyal a az ENSZ felügyelte, háborús zónának minősített Moszkva téren. A 8ból vhogy 8:20 lett, addigra szépen elpárolgott a forró tus adta hőburok luxustestem körül...Éjjelnappali, kb jegyrendszer (sor volt, az utcán álltunk sorba), majd irány a kosztolányi, aholis a kírással ellentétben 40 (!!!!!!) percet kellett várni. Nagyon mérges voltam balkáni otthonunk újabb gyermekbetegségeinek eme manifesztációjára, lévén asszony vmi nyavajával küszködött(ik). Tehát, kb 2ó alatt kiértünk Törökbálint megacitybe, ahol csöndes iszogatással próbáltak enyhíteni feszültségükön az egybegyűltek. Mire a Himnuszt elüvöltöttük, már nagyjából mindenki nagyon jól volt, sőt, akadtak olyanok, akik Árpi bácsi beszédét várták, kétes eredménnyel.
A Közeli helyeken, Azok a boldog szépnapok artikulálatlan elüvöltése-szigorúan kört alkotva-volt szerény összejövetelünk szellemi mélypontja, hangulati hegycsúcsa..
Ezután már mozaikos-képregényes stílusban vannak meg az események...kanapén aludnipróbálás, majd 9kor a szibériai hőmérsékleti viszonyok között hazaindulás. Minden azonnal jött kb, így is több mint 1,5 óra volt a hazaút. És végig azzal küzdöttem, h az este ledöntött folyadék ott is maradjon. Phürros-i győzelem volt, na.
De jól kezdődik a következő év.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.