homocriticus

Nemrég kitöltöttem az alábbi tesztet. Az eredmény érdekes volt, elméletileg jobboldali liberális vagyok. Ez utóbbival vannak problámáim. Alapvetően mondhatni, h liberális vagyok, csakhogy ez egyre nehezebb.

Azt már eddig is  tudtam, h a magyar felsőoktatás színvonala kamikázékat megszégyenítő, őrjítő sebességgel száguld, mit száguld, zuhan le. De dulván. Aztán halk roppanással kísérve az illetékes elvtárs ablaka alá érkezve kileheli a lelkét. Tudván, h még engem is felvettek anno a tanárképző karra, mondhatni testközelből állíthatom, h mennyire a bányászbéka pattanásos segge alatt van ma a tanárok reputációja. 

Általános elsősként a pszichopata Kovács Jutka néni az orromat a padva verte úgy,h felrepedt a szám. Aztán mikor orrcsontrepedéssel nem tudtam tornázni, és erről ORVOSként anyám adott igazolást, tornáznom kellett. Fájt, biza. Nos ez a Taigetosz-pozitív agyhalott ribanc az egészet megkoronázta azzal, hogy az utolsó napon jött el családlátogatni hozzánk. Igen, utána már nem ő tanított volna. Eltrécseltek anyámmal, aztán eltakarodott. Hál' isten nem akart ottaludni...

A következő 2 évem jelentős része (3. és 4. o.) azzal telt, h lévén a tanítónénink betegeskedett, kb 1 évig agykontrolloztunk, thx to a helyettesítő tanárnéninek. És ez nem humorbonbon, biza nem. Mindezen 4 évemet pedig az első bekezdésben említett pszichopata Jutkanéni még debilebb édesanyukája égisze alatt voltam kénytelen eltölteni (átszenvedni), hisz ő volt a napközis tanárom. Lassan már kaffkai bonyolultságú élettörténetembe megmentő, isteni fénysugárként érkzett-mondhatni deus ex machinaként- Lajosbá, felsőtagozatos osztályfőnököm.

Lajosbá finom keverékét alkalmazta a testi fenyítésnek és a szépszónak, megfűszerezve lágy pszichoterrorista elemekkel. Kiváló pedagógus volt, akitől megtanulhattam, hogy Lajos királyunk ivott, nőzőtt, háborúzott. De eme jóembertől tényleg sokat tanultam, igazságos és korrekt volt, kiváló humorérzéke átsegítette a legnehzebb időkön is. Az osztályomba rengeteg szecska járt, némelyik igencsak, a többi nagyon debil volt. És ha ez még nem lenne elég, antiszociálisak is voltak/unk. Lajosbá azonban napló formájú pallosával és miénkhez képest tekintélyes ütőerejével legyűrt minden ellenállást. Azonban, jött egy szerencsétlen pillanat, és egy rosszul elcsattant pofon után a legantiszociálisabb kispajtásunk dobhártyaszakadással, pityeregve kulloghatott vissza a hátsó sorba. DE! legalább kutyákat megszégyenítő ugatással már nem zavarta a tudomány átadásának kellemesen agyzsibbasztó folyamatát. Iskola után a János korház fül-orr-gégészeti osztályon főnővéri pozíciót betöltő édesanyja vette kezelésbe, és innen megindult az intézményes lavina. Lajosbának mennie kellett, Gáborka pedig a kutyaugatás mellett egy teljes dzsungelnyi állatot imitálhatott kedvére, és a mi kárunkra.

Mindezeket azért mondtam el, m az a néhány fülhúzás amit Lajosbától kaptam sokkal többet ért, mint a jelenleg uralkodó liberális pedagógiai high technology, miszerint a diák veri a tanárt flexibilis vascsővel.

És miért kezdtem a politikai térképpel? Mert lassan de biztosan rá kell jönnöm, h emberi jogi szempontból kívánatos a liberalizmus, más területen azonban nem, mivel az emberiség nincs rá felkészülve.

Következő posztomban a japánokról és az új őrületükről lesz szó. Nem, nem ipod vagy tamagocsi.Nem is hybrid car. Sőt, még csak nem is vmilyen új pornóstílus.

Vérrasszizmus kérem alássan. Az.