...van. Napra pontosan 2 hete kezdődött. És nem látom a végét. Fuldoklom. Döntésképtelen vagyok, és ezzel kb mindenkibe beletaposok aki a közelemben van.
A ráció eltűnt, és nem tetszik, ami a helyére lépett: az őskáosz. A bizonytalanságot sosem bírtam jól. Jelenleg azon kívül, hogy reggel 8:30ra a melóhelyen kell lennem, nincs biztos pont az életemben. Nagyon sok évembe telt, hogy racionális és logikus lény legyek. És most nem vagyok az. Semmilyen szinten.
1 mozzanattal elvesztettem - egyelőre majdnem, de várjuk ki a végét - 3, számomra nagyon fontos embert. Jah, és mellékesen arcul köptem saját magam. Fincsi volt. Az embernek csak saját lelkiismeretével kell _valóban_ elszámolnia.
Én nem tudok. Hosszú hosszú évek óta először. Szétbasz. Totálisan.
Próbálom magam egyben tartani, igen kevés sikerrel. Két hét alatt annyi rossz döntést hoztam,mint az elmúlt 27 év alatt összesen. Ez is fincsi. És még nincs vége. De remélem egyszer - vagy így,vagy úgy - de befejeződik.
És most iszom. És nem azért, hogy ne tudjak gondolkodni, hanem hogy ne érezzek.
És ezt hallgatom all day long. H emlékeztessem magam, igazából szerencsés vagyok. Hogy úgy lássak, mint régen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.