homocriticus

...de nagyon nagy....

Zseniális videó megintcsak. Nem minden a külső, ill. alamuszi nyuszi stb.
Közhelyek vége, ENJOY!

Nos igen, ma este a fenti helyen égettük magunkat. Az apropó az volt, h 9ig 500 HUF volt minden koktél. Utoljára Horváto.-ban egy kempingben ittam 'koktélt'... igy gondoltam kipróbálom, milyen az, amikor nem egy a helyi általános iskolás konyhásnéni által félliteres vizespohárban - jég nálkül ofcorz - felszolgált 'koktélt' iszik az ember...

Jó volt. Ittam blue lagoon-t, aminek olyan volt a színe, amit az anyatermészet igen nehezen tudna előállítani...

Aztán ott volt a Miamian és Carribean Ice Tea. Igen, egyszerre 2, mivel nem volt kedvünk kivárni a koktélonkénti 30 percet. Mind2 nagyon ütős volt. Uh egy gyros után haza is jöttem, bármennyire is invitált Köpetke a dzsem nevű kuplerájba. Nem maradt pínzem,na...plusz a tuxedo is otthon maradt, így igen csak kilógtam volna a gőzt kieresztő brókerek közül...Amúgy is, egyik kollegám nagyon jól fogalmazta meg: "Ha te vagy én megyünk oda egy ilyen (jam) helyen egy lányhoz, bunkó gecik vagyunk, akik csak dugni akarnak..de ha a zsebedből kiszűrődő porse-kulcs-csörgés kíséri lépteidet mikor közeledsz, jópasi-herceg vagy...."(mondjuk nem igy mondta, kicsit blogosítottam,ugye.

Szociológusként érdekes minden ilyen alkalom, mikor társadalmunk fiatalságának lüktető vénájára helyezhetem vigyázó ujjam..

Az átlag életkor kb 20-22 volt..Mondom átlag, a szórás pedig nem volt jelentős. Néhány megfáradt puncivadász bróker is betévedt, de a társaság gerincét a gimiből-egyetemekről kiszabadult fiatalok alkották. A lányok feldíszítve,mint vmi elbaszott karácsonyfa, a hímek a lújabb trendnek megfelelően olykor metroszexuális szettben nyomultak jobbról balra. A lányok - tényleg nem tom mér - úgy néztek ránk, mintha anyagyilkosok lennénk, talán Balázs ELTÉ-s pulóvere volt az oka..... Lehet h többségében Pázmányos jogászlányok voltak...(Erről van egy történetem, majd egyszer...)

Tehát fogyott a koktél és a ser, a hangulat jó volt. Nem volt 221434524 decibeles zene. lehetett valamennyit dumálni.

Szal összességében -  ha lesz még - mennék újra.

pisz

 

Elképesztő.

- Önélzet, bátolság, avagy melészség.
- Könnyen elkaptuk uram.

Ennyi.

Van még valakinek kedve......kuncogni?

absz. genial!

A meggy a habban: tegnapi napomat az OBSI-ban töltöttem - munka után persze - mivel egy vasárnapi sérülés miatt nem tudok lényegében lábra állni. FASZAAA.

hohohohóóóó...Vincze Ottóóó....ugyanaz a PIMASZ csel......

ráadásul vhol az éjszakában elhagytam a szemüvegem..

5 perce 27 éves vagyok. Pazar.

A sors fanyar humorát igazolja, hogy rendet raktam a szobámban ma este, és a régi (általános iskolás és gimnáziumi) papírkáim között (levelek, belépők etc szarok) találtam egy képeslapot Kati nénitől. Kati néni egy korrepetítor tanárnőm volt, érettségiig. 2001 májusi a dátum, tehát 8 éve írta nekem ezt:

A második ének (1928)

"Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek. "
(Az ifjú király; III. rész: A vihar)

                                      Babits Mihály

A kifettelt rész volt az én képeslapomon, az első fele annak az osztálytársnőmnek a lapján van, akivel együtt jártunk hozzá.

Ami igazán odabasz, amit utána írt:

"B-nak, aki sok mindent szeret, találja meg az életben azokat az igazságokat, amelyekben nemcsak fiatalon érdemes hinni." 2001. május.

Tusché.

Rick és Dick Hoyt története.

Sok mindent lehetne írni, csak én nem tudok.
Tessen megérteni.

 

Ahhhahah.........

Rég írtam, bár lett volna mit.

Az egyik, ami mostanség eszembejutott: Minél "fehérebb" valaki kívül, annál nagyobb a "feketeség" belül.

Kiváló új masinára tettem szert, így már nem akad a pókerjáték....

És végül egy szösszenet a magyar eü-ről:

Egy srác 2 hete focin rosszul lépett, kiment a bokája. Egy másik sporttárs elvitte a Jánosba. HIBA volt. Röntgen, majd a diagnosis után a javasolt kezelés: pihentesse 2 hétig. Igen, de a srácnak dolgoznia kellett. Hazaért, érzi h fáj a boka. Később bedurran a vádli. Majd a comb is sajog. Újra orvos, nem a Jánosban. Új diagnosis: trombózis kezdődik... 10 napig szúrja a hasába a vérhigítót, h ne veszítse el a fejletlenebb végtagot, és ne haljon bele. Egy bokaficamba.

2009. július, Magyarország, Európai Unió.

Kedves Olvasók! (Szand)

Új sorozat indul, melynek címe: Magyarisztán. Könnyű pérda magyarhon az ilyen elfuseráltan kötekedő 'civil'-nek, mint nekem.

Azért 2., mert méltán lehet vitaindítónak, mondhatni premieradásnak tekinteni a kutyakínzásos történetet.

Íme egy újabb gyöngyszem.

Elvonatkoztatva a kommentekben felmerült problémáktól (t.i. miért nem hívtak taxit, mentőt, lovaskocsit stb., ill. h nem volt jogszerűtlen az intézkedés) a legalja mai magyar társadalmunknak a jelenetben szereplő 2 díszfasz.

Síró kismama láttán melyikőtök próbálna meg - egy kórház előtt - illemtanórákat adni kétségbeesett apukáknak? Alapvetően szükséges ehhez egy csipetnyi szadizmus és szuicid hajlam, ugye... Jelen helyzetben asszem országunk új totemállatkáját, a méltán sokak által rettentően kedvelt sünikét lehetne idecitálni egy kis proktológiai folyamathoz. Megjegyzem, olvastam olyat, aki szögesdrótba tekerve dugna fel valakinek sünt. No igen, a magyar kreatív, nem véletlen a talicskányi nóbelprájz.

Azt mondják, beszédekkor személyes történetet érdemes megosztani a t. hallgatósággal. 
Íme: Engem a Károlyi-kert mellett bilincseltek meg, de még épp a folyamat alatt értem vissza az autómobilhoz. Coitus interruptus, mondhatni, és ki kellett a helyszínen fizetnem 7 rugót. Számukra ez lehetett az ejaculatio praecox. Arra egyik sem figyelmeztetett, h büntetést is kaptam. Csak később jöttem erre rá, mikor a kerülti jegyző 2 nap elzárásra vagy két nap közmunkára ítélt, hatósági jogkörben. Fizettem, túl sokszor láttam a Remény rabjait.

Meg kéne tanulni a táblák jelentését, asszem.

Nem feltétlenül vagyok híve az ilyesminek, de valahogy mindig beleszaladok ezekbe. A METRO újság horoszkópja - retrospektíve - helyes horoszkópokat tesz közzé, nem kis meglepetésemre.

Ez a fenti link is szolgált némi meglepetéssel.

Try diz.

csőtörés. Végülis, miért ne? Arrgh.

Mikor a vizet szedtük fel, figyelmes lettem egy kartondobozra, és a benne lévő boxksztyűre. Anyám - érdeklődésemre - elmondta, még sok évvel ezelőtt ő rendelte nekem ezt a felfujható, rugós boxzsákot.

Nagyon megköszöntem, majd gyorsan összeállítottam.

Jópofa, de sajnos nem az igazi. Amint picit nagyobbat ütsz, felborul. Ami annak ellenére megtörténik, hogy kb 30 l víz van a talpában. Evvan.

Itt is finom nyelvi megoldások vannak..

Olvasom ezt.

Csak a tehetetlen düh marad.

Idézem: "Az alapítvány felajánlotta, hogy saját költségére elvégezteti az operációkat. Ezt is megtagadták a tulajdonosok (utolsómocskosvérgeciszemétposvadványhitványgerinctelenaljasférgek - a szerk.), ezért az állatvédők a rendőrséghez fordultak, és csak így tudták Mayát gondozásukba venni."

No kérem. Finom nőiességemtől megfosztva, úriemberi mivoltomból kivetkőzve csak annyit szeretnék halkan hozzáfűzni, hogy nagyon remélem, h a mocskoskapitalista viszonyok által 'tulajdonossá' lett szemétgecit elítélik. Mondjuk ki: jogerősen. Sőt, alázattal kérem, könyörgöm és esedezem a T. Bírósághoz: Tényleges Életfogytiglant. És nem ám a társadalom szent testén élősködve, de nem ám. Kap egy kis kertet, azt gondozza, amit megtermel, megeheti. És kérném szépen, hogy a T. Bíróság fontolja meg, hogy esetleg az ítélet meghozatala után basszák ki ezt a prehumanoidot az ablakon. Bár azzal sem lenne semmi problémám, ha havonta kidobnák a faszba, és mikor összfortak a csontjai - gerince nincs, uh ettől nem kell félni - újra és újra kibaszni. Nagyobb sátoros ünnepekkor esetleg berakni a buzik közé, ahol idézem:'úgy érezheti, h egy vonat tolatott a seggébe - A remény rabjai'. 

Tulajdonosok. Felhívnám T. olvasoim figyelmét - megintcsak halkan - a többesszámra. Engedtessék meg nekem levonni a következtetést: ennek a féregnek van felesége is.

Drága Asszonyom! Magácska hol volt? Csak nem a gálvölgyisót teccett üveges szemekkel nézni, miközben a neylonotthonkáról tetszett a retkes körmével az odaszáradt pacalt levekargatni?

Vagy lehet h anyunak borult el mikroszkópikus agyacskája? Apu végignézte, ahogy kidobta a kutyát az ablakon, mialatt egy gigantikus fikagolyót egyensúlyozott a körmén,nemde?

Kéretik felnézni a blog mottójára. Csak megerősítve érzem magam. Mit mondjak: kevés olyan dolog történik, ami elbizonytalanít homo sapiens végtelen kegyetlenségével és életre való érdemtelenségével kapcsolatban. ("Lement ellenőrizni, h a kutya elpusztult-e"....)

Vascsövet ezeknek. H jobban fájjon.

Hallgassátok. Garantált hallóidegi orgazmus.

Megrendelés

Tárgy: zakó
Méret: 6'
Megrendő: Real Madrid
Szín: gránátvörös-kék
Kivitelező: Barcelona FC
Tervező: Xavi, Messi, Henry, Piqué, Puyol,Iniesta
Asszisztensek: Valdes, Abidal, Dani Alves, Toure, Keita, Eto, Bojan, Sergi Busquets
Logisztika: Pep Guardiola
Szállítási cím: Avenida de Concha Espina, 1 Madrid 28036 Spain, Estadio Santiago Bernabeu
Ár: Spanyol bajnoki cím, 2009

Majd meglátjuk, kedden mi lesz...

 

Figyeljünk a finom nyelvi megoldásokra.

Mondhatni. Lévén nyertem dartsban, ami azóta nem fordult elő, h október vége óta együtt játszunk 3an. Még csak második sem voltam sohasenem. 3xos hurrá az Angol utcai darts boltnak, mely méltán nevezhető kishazánk dartskedvelő polgártársai Mekkájának. Ezúton is köszönet az ott kapott massif engedményért és européer üzletpolitikáért.

Ezen kívül egy másik blogbejegyzésem - igaz rövid ideig ugyan - címlapos lett az egyik naaaagy internyetes újság blográcsában. Sok-sok kattintást hozott a dolog az oldalnak, és elismerést és gratulációkat nekem. Jó volt,na. Kicsit megnyalogatta az önbecsülésem.

Bár félek, h tiszavirág életű volt a dolog, és gyorsan ki fog derülni, h csak mákom volt, valamint h igazából nem is tudok jól írni. Magasan a léc, a francba is. Talán nem kellett volna így bekezdeni....

Ez ilyen versenyes hét, hisz vasárnapig lesz még xbox-este, tenisz, póker és foci... Izgalmak serege.

"Minden ember egy szakadék. Megszédül, ha magába néz."

Most igy.

Ja, ami miatt irtam az előző posztot, el is felejtettem beletenni.

DIKTATÚRA bmeg. AZ. Nem lehet bekiabálni? EZ MI??

Disszidálni akarok. MOST.

Annak fényében születik a poszt, h a napnak közel sincs vége.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bármilyen minimálisan is, de szerepet vállaltak a helyzet kialakulásában.

Sok száz év történelmi tapasztalatai ellenére a magyar politikai elit szűklátókörűség béklyójába zárva rombol szét mindent maga körül. Nem tanul semmiből. A politikai és egyéb racionalitást felülirva cselekszik, híján a stratégiai gondolkodás morzsáinak is. Nem képes túllépni önmagán, és más, nála magasabbrendű célok érdekében cselekedni. Percemberkék. Nem értek egyet Viktorral. Nem csak a kommancsok a reménytlenség emberei. A konzervatív oldal emblematikus figurái is azok. Gerinc híján az éppen aktuális, politikailag leginkább rentábilis szöveget makogják el, hit és józanész nélkül. Hülyének néznek bennünket mindkét oldalról. A különbség abban áll, h ki mi módon teszi ezt. Szerintem ez elhanyagolható differencia. A teljes magyar politikai elit a reménytelenség maga. Önmagukat nem tudják legyőzni, megváltoztatni, tehát egy megoldás marad: megváltoztatják a társadalmat. Így váltunk a reménytelenség társadalmává.

Amihez nyúlnak, tönkremegy. Köszönet, h eladósították még az én ükunokámat is.

Itthon senki és semmi nincs megbecsülve. Nem léteznek értékek. Nyúljunk vissza több mint 100 évet, és használjuk bátra Durkheim fogalmait: anómia. Ez van most. Mondhatni nihil. Homo homini lupus. És ezzel kb a 16. sz.ba ugrottunk vissza. De sajnos ez a realitás. A közösségi lét szinterei meggyengültek, vagy eltüntek.

A mai megemlékezés szövegét hallgatva megállt a falat a számban. A Nemzeti Múzeum előtt valakik elmondták valakik szövegét. Hányinger. H még itt is, most is. Mintha egy MSZP-s kampányeseményt szedtünk volna rímbe. Nah igen, Imre után jön majd Feri új kispajtása, időn, korokon és dimenziókról túlról: Petőfi Sanyi. Emiatt örülök csak, h nincs meg a síra, mint Nagy Imrének. Ferink könnyes szemmel mondhatná a polgári forradalom hősének: Sanyi, Te mit tennél?

Én tudom.

Ezt mondaná: Újrakezdjük!!

Tehát a landolás után a szimpatikus tunéziai határőrök vették kezelésbe az utazásban megfáradt, de alapvetően lelkes magyar honpolgárokat. Már a gépen ki kell tölteni egy pici papírt, amin a nevedtől a lábméretedig nagyjából mindent megkérdeznek. Kétszer. Ugyanis az elsőt elveszik belépéskor, a másikat pedig kilépéskor. Ezek után a sál-sapka-kesztyű kombót alkalmazó arabok között próbáltunk elvegyülni, mérsékelt sikerrel. A szállodába vivő buszon 30 percet kellett kb. eltöltenünk, majd megérkeztünk a három csillagos (...) Hotel El Hana Beach nevet viselő műintézménybe. A tavaly kapott welcome drink (akkor darabos ananászlé volt) elmaradt, majd közölték, h a tengerre néző szoba feláras. Magyarul kb naponta szobánként 15 ojrót kértek. Igénytelenek vagyunk, jó volt nekünk az utcára néző is.

Az első igazi sokk a szobában ért bennünket. A padlószőnyeg sokat látott volt, a fürdőszoba pedig alapvetően egy balmazujvárosi munkászálló hangulatát idézte. A kilátás pedig mámorító volt..

Ezek után elindultunk a városba. A régi arcok köszöntek vissza, mintha megállt volna az idő. A bazárban az arabok kicsit agresszívabbak voltak, mint tavaly, ill. lehet h csak annak tűntek, lévén nagyon nem voltam rájuk hangolva. Császkáltunk össze-vissza, maj a fenségesnek mondott (anyámék laktak már itt, csak hát az 5 éve volt, azóta meg nem igazán sikerült takarítani a szállót. Állításuk szerint ebben a hotelben volt a legjobb kaja.) élelemért konkrétan közelharcot kellett vívni a német birodalmi öntudattal megáldott árja nyugdíjasokkal. Nem zavartatták magukat, nekik ez hazai pálya, lévén kb okt-től ápr-ig itt laknak, megspórolva a hazai fűtésszámlát. A pincérünk egy arrogáns, bunkó helyi erő volt, akin minden alkalommal mikor vmit hoznia-vinnie kellett, a legnagyobb világfájdalommal a szemében tette mindezt. Nem is kapott borravalót, egy fillért se. (Később lekúrt egy poharat elém,mikor is az felborult, legyintéssel intézte, majd arrébb poroszkált..)

Első este papucsban bebillegtem a kádba, és a tényleg pazar zuhanyrózsát alkalmazva megmostam hab testem, vigyázva, hogy ne érjek alapvetően semmihez. Ez olykor nem sikerült, mivel a víznyomás hektikussága folytán a hihetetlenül foró víz vette át a hatalmat a csőben, leforrázva a szőrt luxusmellkasom jelentékeny területéről. Nőies sikolyaimat anyám nem hallotta, lévén a teraszról bámulta a szemközti házak tetejére felhalmozott hihetetlen mennyiségű építési és hátartási hulladékhegyeket. Megpersze a forgalmat.

Tudni kell, h tunéziában minden utca egyirányú, sok közülük többsávos. Szembeforgalmat a helyi vezetők nem kockáztatnak meg, lévén még az egyirányú úttesten sem ismerik a sáv fogalmát. Hozzájuk képest az ökörhugy vonalzóval húzott egyenes.

Másnap a reggeli testedzés (t.i. harc a nyuggerekkel) után irány a bazár! felkiáltással belevetettük magunkat az arab forgatagba.

Az árúsok elképesztő, brilliáns nyelvérzékkel kb. a 2. szavad után tudják, ho honnan jöttél. Ettől kezdve a következőket hallod: "Nemsok, gyere megnez, only looky looky...Tescoprájz, Megfog megvesz!!, Friderikusz homokusz, Gabor, Zsuzsi, Eva, Balazs stb. bőr, csak 1-2-5 dinarok, ojró is jó, szia kicsi mazsola, szeretlek madzsar, budapest, szeged dabrecen stb. ".

Szórakoztató,na.

Pénteki indulásunk szokásosnak volt mondható, taxival ki (szigorúan fixárasan), az út alatt pedig megtudhattunk, hol laknak városkánkban a gazdag kínaiak, és h magyar cselédséget tartanak. Szociodemográfiai kitérőnk után Ferihegy 2re érkeztünk, ittunk 4 kávét 2000ért, majd elkezdődött az antiterrorista szeánsz. Nagyjából totyogva átkeltem a fémkapun, mivel az övem lassan gördült mellettem a detektor sötétjébe burkolva. Miután meggyőződtek róla, h nem jelentek veszélyt a nemzetközi közösségre, tovahaladhattam.

Bent a szokásos -még magyar- attitűd szerint nem lehet dohányozni. Anyámmal azonban szétrobbantva a társadalmi konvenciókat, fogyasztási szándék nélkül dohányoztunk egy ottani vendéglátóipari egységben. Mikor a lelkes munkaerő közölte, h "CSak fogyasztóvendégek részére!!!!!", anyám közölte vele, h még egy ilyen, és legközelebb sem fogunk odamenni. A lány láthatóan zavarba jött anyám sajátos logikáját és forradalmi lelkesedését látva, és inkább visszavonult a csetres közé....

Felszállásunk után megnéztünk, hogyan is maradhatunk életben egy kb (jobb esetben) 500km/h-val a földbe/vízbe csapódó aluminiumhengerben...Ezután felszolgálták a nem feltétlenül Gundel-szintű repülőgépes kaját. Aki eddig nem vette igénybe a hányószacskót, és inkább összeszorított foggal szűrte a béltartalmat, az ekkor minden lelkiismeretfurdalástól felszabadítva nyúlt a papírzacsi után. Én nem voltam finnyás, csak a zöld részt vágtam le a műanyagkéssel a lazacfiléről.

Landulásunk után megcsodálhattuk Monastir csodálatos repterét, mely a francia Bové légikikötőjével vetekszik. Utóbbinak annyi az előnye, h nem próbálnak reptérnek látszani, hanem a sörsátor vonalat jelenítik meg, hitelesen.
Árpád és Géza tapasztalatlan leszármazottai ekkor tapasztalták meg először, milyen is az, mikor arrogáns arabok próbálnak idegenforgalomból megélni. Mikor leszálltunk, néhny honpolgár megpróbált fényképezni, még a terminálhoz szállító buszra való felszállás előtt. Hibának bizonyult, ahogy Gábor fogalmazna. Ugyanis a helyi erők minden gátlástól mentesen üvöltöttek rá a a "nem zuhantunk le" érzésben és az afrikai napfényben fürdőző és bámészkodó magyarokra, immár Tunézia füldjén. Jah kérem, a hazai pálya előnye. 

folyt.köv.